A fehérvérsejtszám azt méri, hány leukocita kering a vér adott térfogatában. Ezek a sejtek az immunrendszer mozgékony részét alkotják: fertőzéssel foglalkoznak, eltakarítják a károsodott szövetet, és gyulladásos, valamint allergiás válaszokat működtetnek. Az érték tág mutatója az immunaktivitásnak és annak, mennyire jól termeli a csontvelő ezeket a sejteket.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett érték legtöbbször zajló bakteriális fertőzést vagy más gyulladásos folyamatot tükröz, és fizikai megterhelés, szövetkárosodás, valamint kortikoszteroid-kezelés hatására is nő. Az alacsony érték egyes vírusfertőzésekben, bizonyos autoimmun kórképekben, valamint a csontvelő nyomott működése esetén fordul elő, ideértve az egyes gyógyszerekre adott reakciót is. Mindkét irány aktivitást ír le, nem megnevezett betegséget, és a szokásos tartományon kívüli érték ismételt vizsgálatra és orvosi megítélésre ad okot.
Az érték a nap folyamán ingadozik, és nagyobb fizikai terhelés, bőséges étkezés, dohányzás vagy heveny érzelmi stressz után átmenetileg emelkedik, ezért a vérvétel időzítése számít; a terhesség a teljes várandósság alatt megemeli, ami eltolja az alkalmazandó tartományt. Több gyógyszert kifejezetten ezzel a vizsgálattal követnek, köztük a metamizolt, a tiamazolt, a szulfametoxazol/trimetoprimot, a metronidazolt, a terbinafint és a mirtazapint. A kvalitatív vérképpel együtt olvasandó, különösen az abszolút neutrofil- és limfocitaszámmal, mivel az összérték keveset mond arról, melyik populáció változott meg.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.