A transzferrin-szaturáció azt mutatja meg, hogy a vasat szállító transzferrin mekkora hányada van ténylegesen vassal megrakva a vérvétel pillanatában. Nem közvetlen mérés eredménye, hanem a szérumvasból és a kötőkapacitásból számítják, és azt írja le, mennyi vas áll a keringésben a csontvelő és más szövetek rendelkezésére. A ferritinnel együtt a szervezet vasháztartásának leírására használt két fő mutató egyike.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az alacsony szaturáció leggyakrabban vashiányra utal, és rendszerint már azelőtt csökken, hogy a vérkép megváltozna; alacsony lehet krónikus gyulladásban is, ahol a vas jelen van, de vissza van tartva a keringésből. A magas szaturáció leggyakrabban vastúlterhelést tükröz, ideértve az örökletes hemokromatózist, az ismételt transzfúziókat vagy a bőséges vaspótlást. Az egyetlen, tartományon kívüli érték önmagában nem következtetés, hanem ok a vizsgálat megismétlésére és az orvossal való megbeszélésre.
A szérumvas a nap folyamán ingadozik, és rendszerint reggel a legmagasabb, így a számított szaturáció ezt a ritmust követi; a vérvétel előtt nem sokkal bevett vastabletta vagy vasban gazdag étkezés jelentősen megemelheti, a heveny betegség pedig lenyomja. Az értelmezés a ferritin, a szérumvas, a transzferrin és a teljes vaskötő-kapacitás mellett történik, mivel ugyanaz a szaturációs érték mást jelent attól függően, hogy a raktárak üresek-e, vagy a gyulladás fedi el őket.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.