A teljes vaskötő-kapacitás azt méri, mennyi vasat tudna szállítani a vér, ha minden rendelkezésre álló kötőhely betöltődne. Mivel ez a kapacitás csaknem teljes egészében a transzferrinhez tartozik, a vizsgálat közvetve azt méri, mennyi transzferrin kering. A szállítórendszer méretét írja le, nem a rajta áthaladó vas mennyiségét.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A megemelkedett kapacitás leggyakrabban vashiányban látható, amikor a szervezet a kimerült raktárakra válaszul több transzferrint termel, továbbá terhességben és ösztrogéntartalmú gyógyszer mellett. A csökkent kapacitás leggyakrabban krónikus gyulladást, fertőzést, alultápláltságot, májbetegséget és nefrózis-szindrómát kísér, ahol a transzferrintermelés csökken vagy fehérje vész el, és vastúlterhelésben is megjelenhet. Az érték a szérumvashoz képest lassan mozdul, ami hasznossá teszi, önmagában azonban sohasem bizonyító erejű. A szokásos tartományon kívüli eredmény ok a panel megismétlésére és az orvossal való megbeszélésre.
A terhesség, a szájon át szedett fogamzásgátlók, a nemrégiben alkalmazott vaspótlás és bármely heveny betegség eltolja az értéket, a nem éhgyomri minta pedig zajt visz bele, ezért a reggeli, éhgyomri vérvétel az előnyösebb. Az értelmezés a szérumvassal és a ferritinnel együtt történik, elsősorban a transzferrin-szaturáción keresztül, amely a vas és a kapacitás számított aránya; a közvetlenül mért transzferrin ugyanazt a mögöttes mennyiséget adja meg más módszerrel.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.