A tireoglobulin-antitestek az ellen a fehérje ellen irányulnak, amelyben a pajzsmirigy a hormont a felszabadítás előtt tárolja. Az immunfolyamat második jelzői a mirigyben, és zavaró tényező kiszűrésében is jelentőségük van, amikor pajzsmirigyrák kezelése után magát a tireoglobulint mérik. A vizsgálat semmit nem mond arról, hogy a mirigy mennyi hormont termel.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Emelkedett szint autoimmun thyreoiditisben és Basedow-kórban fordul elő, gyakran a TPO-antitesttel együtt, valamint szokványos pajzsmirigyműködésű emberek kisebb hányadában. A TPO-antitest nélküli, önmagában álló pozitivitás kevésbé fajlagos, és gyakori olyanokban, akiknél soha nem alakul ki pajzsmirigybetegség. Pajzsmirigyrák utáni követés során a kimutatható szint elsősorban azt jelzi, hogy a tireoglobulin eredménye tévesen alacsonynak mutatkozhat. Minden pozitív eredményt orvos értelmez a panel többi vizsgálatának összefüggésében.
A módszerek és a határértékek laboratóriumonként jelentősen eltérnek, ezért a különböző laboratóriumokból származó értékeket nem szabad közvetlenül összehasonlítani, a biotintartalmú étrend-kiegészítők pedig torzíthatják a mérést. Az eredmény a nap folyamán stabil, és nem befolyásolja az étkezés, sem az aznap reggel bevett pajzsmirigygyógyszer. A TPO-antitesttel, valamint a TSH-val és a szabad T4-gyel együtt értékelik, daganatos követés során pedig mindig a tireoglobulinnal azonos mintából.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.