A tesztoszteron a fő androgén, amely főként a herében, kisebb mennyiségben a petefészekben és a mellékvesekéregben képződik. A szokásos vizsgálat az összes tesztoszteront adja meg, vagyis a hordozófehérjékhez kötött hányadot és a kis szabad hányadot együtt. A gonádtengelyről tanúskodik, közvetve pedig az azt vezérlő hipofízisjelekről.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A csökkent érték férfiakban leggyakrabban hereelégtelenséggel, hipofízis- vagy hipotalamusz-eredetű gátlással, elhízással, krónikus betegséggel, opioid- vagy glükokortikoidhasználattal jár együtt, és a korral hajlamos csökkenni. Nőkben az emelkedett érték leggyakrabban policisztás ovárium szindrómára vagy az androgén mellékvese-eredetére utal; férfiakban az emelkedett eredmény rendszerint kívülről bevitt tesztoszteront tükröz. Mivel a hordozófehérjék szintje attól függetlenül mozgatja az összértéket, hogy a szövetek valójában mennyit kapnak, a bármelyik határ közelébe eső eredmény az ismételt vizsgálat és az orvoshoz fordulás oka, nem pedig következtetés.
A kiválasztás napi ritmust követ, reggeli csúcsértékkel, ezért a mintát rendszerint kora reggel és éhgyomorra veszik; a heveny betegség, a rossz alvás és az előző napi nagy megterhelés egyaránt átmenetileg csökkenti. Az összes tesztoszteront az SHBG mellett értékelik, amely meghatározza a kötött hányadot, valamint az LH és az FSH mellett, amelyek elkülönítik a here eredetű okot a hipofízis eredetűtől. Ösztradiol- és prolaktinvizsgálattal egészítik ki, ha a kép aromatizációra vagy hipofízisfolyamatra utal.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.