A vörösvértestszám az adott vértérfogatban lévő eritrociták száma. A hemoglobinnal és a hematokrittal együtt a vörösvértest-populáció nagyságát írja le, és ebből a számból számítják ki a vörösvértest-indexeket. Önmagában kevesebbet mond az oxigénellátásról, mint a hemoglobin, mert a sejtek eltérnek abban, hogy egyenként mennyi hemoglobint hordoznak.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A csökkent szám leggyakrabban vérvesztésből, vas-, B12- vagy folsavhiányból, krónikus betegségből vagy vesebetegségből, illetve a vörösvértestek megrövidült élettartamából eredő vérszegénységet kísér. A megemelkedett szám leggyakrabban kiszáradást tükröz, vagy az alacsony oxigénszintre adott tartós választ, például dohányzás, magaslat vagy krónikus tüdőbetegség esetén; ritkán elsődleges csontvelői túltermelésre utal. Egyes állapotokban a szám és a hemoglobin eltávolodik egymástól, sok kicsi, hiányosan telt sejttel, ami önmagában is informatív. Az irány azt jelzi, hol érdemes tovább keresni, az értelmezés pedig az orvos feladata.
A plazmatérfogat a tényleges vörösvértest-tömeg megváltoztatása nélkül tolja el az eredményt, így a kiszáradás, az erős izzadás, a terhesség és az intravénás folyadékpótlás mind elmozdítja. A vérvételkori testhelyzet és a hosszan felhelyezett leszorító kis változásokat okoz. A hemoglobinnal és a hematokrittal együtt értelmezendő, valamint az MCV-vel, az MCH-val, az MCHC-vel és az RDW-vel, amelyek a nyers számot a sejtméret és a hemoglobintartalom leírásává alakítják.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.