A prolaktin hipofízishormon, amelynek klasszikus szerepe a szülés utáni tejtermelés. Ezen a helyzeten kívül nagyrészt a hipofízisműködés jelzőjeként szolgál, mert a tartós többlet gátolja a petefészket és a herét vezérlő hormonjeleket. A vizsgálat ezért rendszerint akkor kerül elő, amikor a ciklus, a termékenység vagy a nemi vágy kivizsgálása folyik.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett prolaktin leggyakrabban jóindulatú hipofízisadenomát, pajzsmirigy-alulműködést, terhességet vagy szoptatást, a mellkasfal ingerlését vagy gyógyszerhatást tükröz, különösen antipszichotikumokét, valamint egyes hányáscsillapítókét és antidepresszánsokét. A mérsékelt emelkedés gyakran pusztán a vérvétel körüli stresszből ered, és nyugodt körülmények között megismételt mintában eltűnik. Az alacsony prolaktinnak önmagában ritkán van klinikai súlya. Az emelkedett eredmény a vizsgálat megismétlésére és orvoshoz fordulásra ad okot, nem pedig önmagában vett lelet.
A szint emelkedik alvástól, stressztől, testmozgástól, a mellbimbó ingerlésétől, sőt magától a vénapunkciótól is, ezért a mintát rendszerint reggel, nyugalmi állapotban, az ébredés után néhány órával veszik; a makroprolaktin, egy inaktív kötött forma, megnövelheti az értéket, és a laboratórium ki tudja szűrni. A prolaktint az LH, az FSH, a tesztoszteron vagy az ösztradiol mellett értékelik, mivel fő hatása ennek a tengelynek a gátlása, és gyakran pajzsmirigyvizsgálattal is kiegészítik.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.