A kálium a sejteken belüli fő pozitív töltésű ion, amelynek csak kis hányada kering a vérben. Ez a keringő hányad szabja meg az ideg-, az izom- és különösen a szívszövet elektromos ingerlékenységét. A vese és az aldoszteron szabályozza, így a vese- és a mellékvesefunkcióról, valamint a sav-bázis egyensúlyról tanúskodik.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett kálium leggyakrabban a vese csökkent kiválasztását, mellékvese-elégtelenséget, acidózist, szövetszétesést vagy káliumot visszatartó gyógyszereket tükröz, például ACE-gátlókat, angiotenzinreceptor-blokkolókat és káliumspóroló diuretikumokat. Az alacsony kálium leggyakrabban hányással, hasmenéssel vagy kacs- és tiaziddiuretikumokkal járó veszteséget követ, és alkalózist vagy aldoszterontöbbletet kísér. Mindkét irány megzavarhatja a szívritmust, ezért a tartományon kívül eső eredményt rendszerint haladéktalanul orvossal erősítik meg.
A tévesen magas érték gyakori, és számít: a szoros leszorítás, a kéz ökölbe szorítása, a nehéz vénapunkció, a minta hemolízise vagy a késleltetett feldolgozás mind káliumot szabadít fel a sejtekből. A nagyon magas trombocita- vagy fehérvérsejtszám a szérumban megemeli, a plazmában nem. A nátriummal és a kloriddal, a vesemarkerekkel, például a kreatininnel és az eGFR-rel, a magnéziummal, amelynek hiánya megnehezíti az alacsony kálium rendezését, valamint a sav-bázis állapottal együtt olvasandó.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.