A foszfor a szérum szervetlen foszfáttartalmát méri, amely a csontban a kalcium ásványi partnere, valamint az ATP, a sejtmembránok és a nukleinsavak alkotórésze. Szintjét a táplálékkal bevitt mennyiség, a bélből történő felszívódás és a vesén keresztüli kiválasztás határozza meg, a mellékpajzsmirigy-hormon és a D-vitamin szabályozása alatt. Elsősorban a vesefunkcióról és a csont ásványianyag-forgalmáról ad felvilágosítást.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett foszfor leggyakrabban a vese csökkent kiválasztóképességét tükrözi, továbbá a mellékpajzsmirigy-szövet csökkent működését, a D-vitamin feleslegét vagy nagy kiterjedésű sejtszétesést, amely felszabadítja a sejten belüli készleteket. A csökkent értékek leggyakrabban a mellékpajzsmirigy-szövet fokozott működését, D-vitamin-hiányt, felszívódási zavart, krónikus alkoholfogyasztást, éhezés utáni újratáplálást vagy foszfátkötő savkötők szedését követik. Ezek inkább a kivizsgálásra érdemes területekre mutatnak rá, nem diagnózisra, és a további vizsgálatokról orvos dönt.
A foszfor étkezés után, valamint a szénhidrát vagy az inzulin hatására a sejtekbe történő átrendeződés után csökken, és enyhe napi ritmust mutat, ezért éhgyomri, reggeli mintavétel az előnyös. A hemolízis tévesen megemeli. A kalciummal, a magnéziummal, az alkalikus foszfatázzal, a D-vitaminnal, a mellékpajzsmirigy-hormonnal és a vesefunkcióval együtt értékelendő, nem pedig a vele azonos panelen szereplő nátrium–kálium–klorid csoporttal.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.