A magnézium egy olyan ásványi anyag szérumkoncentrációját méri, amely több száz enzimreakcióban kofaktorként vesz részt, és stabilizálja az idegek, valamint a szívizom ingerlékenységét. A szervezet magnéziumának nagy része a sejtekben és a csontban található, így a szérum csak egy kis készletet tükröz. Elsősorban a bélből történő felszívódásra és a vese általi feldolgozásra utal.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A csökkent magnézium leggyakrabban elégtelen bevitelt, krónikus alkoholfogyasztást, hasmenést vagy felszívódási zavart, kacs- és tiazid típusú vízhajtók szedését, illetve a protonpumpa-gátlók tartós alkalmazását követi. Az emelkedett értékek ritkábbak, és leggyakrabban a vese csökkent kiválasztóképességét vagy magnéziumtartalmú savkötők és hashajtók szedését tükrözik. Az alacsony magnéziumszint önmagában is megakadályozhatja a kalcium és a kálium rendeződését, ezért vizsgálják akkor, ha azok nem rendeződnek. Egyetlen referenciatartományon kívüli eredmény ismétlést és orvosi értékelést indokol.
A minta hemolízise tévesen megemeli az értéket, mivel a vörösvértestek magnéziumban gazdagok, a normális szérumszint pedig nem zárja ki a sejten belüli raktárak kimerülését. A közelmúltbeli pótlás vagy savkötő szedése felfelé tolja el az eredményt. A magnéziumot a káliummal, a kalciummal (összes és ionizált), a foszforral és a vesefunkcióval együtt értékelik.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.