Az LH-t az agyalapi mirigy választja el, és a nemi mirigyeket nemi szteroidok termelésére utasítja: a here Leydig-sejtjeiben tesztoszteron képződik, nőknél pedig a ciklus közepi kiugrás váltja ki az ovulációt és tartja fenn a sárgatestet. A vizsgálat a reprodukciós tengely agyalapi mirigyhez tartozó végéről ad felvilágosítást. Vezérlőjelként olvasandó, nem közvetlen szöveti hatású hormonként.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett LH leggyakrabban a nemi mirigyek csökkent működésére utal, amelyet az agyalapi mirigy igyekszik kompenzálni, például primer hereelégtelenségben, petefészek-elégtelenségben vagy menopauzában; nőknél az FSH-hoz viszonyított tartósan emelkedett arány policisztás ovárium szindrómában is előfordul. A csökkent LH gyakrabban azt jelzi, hogy az agyalapi mirigy vagy a hipotalamusz felől gyenge a jelzés, ami az agyalapi mirigy betegsége, magas prolaktinszint, betegség, megterhelő edzés, fogyás vagy kívülről bevitt tesztoszteron mellett fordul elő. Ugyanaz az érték normális és egyértelműen kóros is lehet attól függően, hogy milyen nemi hormont mérnek mellette. Az értelmezés az orvos feladata, és egyetlen eredmény ritkán elegendő.
Az LH lökésszerűen ürül, ezért az egymást követő minták eltérnek egymástól, nőknél pedig az eredmény a ciklusnap ismerete nélkül értelmezhetetlen, mivel az ovulációs kiugrás a kiindulási szint sokszorosa. A stressz, a heveny betegség és a hormonális fogamzásgátlás elmozdítja. Az FSH-val, valamint a tesztoszteronnal vagy az ösztradiollal együtt olvasandó, és a prolaktinnal akkor, ha mindkét gonadotropin alacsony.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.