A szérumvas a vérben keringő, transzferrinhez kötött vasat méri; a transzferrin az a fehérje, amely a vasat a csontvelőbe és más szövetekbe szállítja. Azt tükrözi, ami a vérvétel pillanatában úton van, nem azt, amit a szervezet raktároz. Emiatt a vasanyagcsere-panel egyik része, nem pedig a vasháztartás önmagában álló mérőszáma.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az alacsonyabb érték leggyakrabban vérvesztésből, elégtelen bevitelből vagy rossz felszívódásból eredő vashiány mellett látható, továbbá fertőzés és gyulladás idején, amelyek valódi hiány nélkül vonják ki a vasat a keringésből. A magasabb érték leggyakrabban vaspótlást vagy transzfúziót követ, és kísérheti a vastúlterheléssel járó állapotokat vagy a raktározott vasat felszabadító májsejtkárosodást. Mivel az érték napról napra széles határok között ingadozik, az irány többet jelent egyetlen számnál, az értelmezés pedig a teljes panelen nyugszik. A váratlan eredmény ok az ismételt vizsgálatra és az orvossal való megbeszélésre.
A vas napi ritmust követ: reggel magasabb, a nap folyamán csökken, ezért a mintavétel általában reggel, éjszakai éhezést követően történik; a szájon át szedett vas, a multivitaminok és a nemrég elfogyasztott étkezés órákra jelentősen megemelheti, a minta hemolízise pedig tévesen magasabbnak mutatja. Az értelmezés a raktárakat tükröző ferritinnel, valamint a transzferrinnel, a teljes vaskötő-kapacitással és a transzferrin-szaturációval együtt történik, mely utóbbi arányszám hordozza a diagnosztikus súly nagyobb részét.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.