A HOMA-IR nem mért anyag, hanem index, amelyet ugyanabból a vérvételből származó éhomi vércukorból és éhomi inzulinból számítanak. Azt becsüli meg, mekkora inzulinrezisztenciát hordoz a szervezet — mennyit kell dolgoznia a hasnyálmirigynek ahhoz, hogy az éhomi vércukrot egyenletesen tartsa. A szénhidrát-anyagcsere májhoz kötődő, éhomi oldalát írja le.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett index leggyakrabban inzulinrezisztenciát jelez, és gyakran fordul elő centrális elhízás, metabolikus szindróma, zsírmáj és policisztás ovárium szindróma mellett, sokszor évekkel azelőtt, hogy maga a vércukor felfelé mozdulna. Az alacsony vagy nagyon alacsony értékek rendszerint jó inzulinérzékenységet tükröznek, de megjelenhetnek akkor is, amikor az inzulinelválasztás kimerülőben van, ilyenkor viszont a vércukor már nem normális. Az index szűrésre szolgáló becslés, nem a rezisztencia mérése, és rosszul teljesít, ha a béta-sejt-működés jelentős része már elveszett. Egyetlen emelkedett eredmény ismételt vérvételt és orvossal folytatott beszélgetést indokol.
Mivel mindkét bemenetét örökli, minden, ami megzavarja az éhomi inzulint vagy az éhomi vércukrot — megtört éhezés, akut betegség, közelmúltbeli megerőltető testmozgás, glükokortikoidok —, megzavarja az indexet is. A határértékek laboratóriumonként és módszerenként eltérnek, ezért az értékeket a legcélszerűbb egy laboratóriumon belül, időben összehasonlítani. A HOMA-IR azzal az éhomi vércukorral és inzulinnal együtt olvasandó, amelyekből felépült, a hosszabb távú kép miatt pedig a HbA1c-vel.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.