A hemoglobin a vörösvértestekben található vastartalmú fehérje, amely a tüdőben megköti, a szövetekben pedig leadja az oxigént. A mért érték ennek a fehérjének a koncentrációja a teljes vérben, így a vér oxigénszállító képességéről ad felvilágosítást, nem pedig egyetlen szervről. A teljes vérkép központi értéke, és vérszegénység felmerülésekor a szokásos kiindulópont.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A csökkent hemoglobin leggyakrabban vérszegénységet tükröz, amelynek magának is sokféle eredete van: vas-, B12-vitamin- vagy folsavhiány, lassú és észrevétlen vérvesztés, krónikus gyulladás vagy vesebetegség, valamint a terhesség alatti hígulás. A megemelkedett értékek leggyakrabban kiszáradást követnek, amely besűríti a vért, és előfordulnak dohányzás, magaslati életmód, krónikus tüdőbetegség mellett is, ritkábban pedig olyan csontvelői betegség esetén, amely túl sok vörösvértestet termel. Egyik irány sem nevez meg önmagában okot. Egyetlen referenciatartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és orvossal való megbeszélésének oka, nem diagnózis.
Rövid távon a hidratáltsági állapot torzít a leginkább: a folyadékvesztés emeli, a folyadéktúlterhelés csökkenti az értéket, a vérvétel előtti hosszabb fekvés pedig kissé lefelé mozdíthatja el. A dohányzás és a magaslat tartósan emeli, a nemszteroid gyulladáscsökkentők, például az ibuprofen, a naproxen vagy az acetilszalicilsav, illetve a vérlemezke-gátlók, például a klopidogrel tartós szedése emésztőrendszeri vérvesztés révén csökkentheti. A hematokrittal és a vörösvértestszámmal együtt olvasandó, mindenekelőtt pedig az MCV-vel, az MCH-val és az RDW-vel, amelyek a vérszegénység típusát osztályozzák; ezt rendszerint a ferritin és a vasanyagcsere-vizsgálatok követik.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.