A HDL-koleszterin a nagy sűrűségű lipoproteinek által szállított koleszterint méri; ezek a részecskék gyűjtik össze a koleszterint a szövetekből, és juttatják vissza a májba. A lipidprofil egyik összetevője, és nem egyetlen szerv állapotát, hanem a lipidszállítást írja le. A kardiovaszkuláris kockázatbecslésben olyan markerként használják, amely az aterogén lipidekkel ellentétes irányban változik.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az alacsonyabb HDL-koleszterin leggyakrabban hasi elhízás, inzulinrezisztencia és 2-es típusú cukorbetegség, dohányzás, ülő életmód mellett, valamint magas trigliceridszinttel együtt fordul elő; akut betegség és gyulladás során is csökken. A magasabb érték rendszeres állóképességi edzés, mérsékelt alkoholfogyasztás mellett és a lipidanyagcsere egyes öröklött változataiban fordul elő, a nagyon magas érték pedig nem automatikusan védő hatású. Egyetlen, referenciatartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és a teljes lipidkép orvossal való megbeszélésének oka, nem pedig önmagában vett következtetés.
Az értéket elmozdítja a közelmúltbeli testsúlyváltozás, az előző napokban fogyasztott alkohol, a terhesség, a pajzsmirigybetegség és a fennálló fertőzés, ezért a vizsgálatot akut betegség alatt vagy röviddel utána rendszerint elhalasztják. A referenciahatárok nemenként eltérnek. A HDL-koleszterint az összkoleszterinnel, az LDL-koleszterinnel és a trigliceriddel együtt olvassák, és az összkoleszterinből kivonva adja a nem-HDL-koleszterint, amely az apolipoprotein B-vel együtt hordozza a kockázati információt.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.