A szabad tiroxin a fő pajzsmirigyhormonnak az a hányada, amely a szállítófehérjékhez nem kötötten kering, és ez az a hányad, amely a szövetek számára hozzáférhető. A TSH-val együtt azt írja le, hogy a pajzsmirigy ténylegesen mennyi hormont juttat a szervezetbe. Ez a pajzsmirigy termelésének szokásos mérőszáma, amikor az agyalapi mirigy jelzése kérdéses.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett szabad T4 leggyakrabban fokozott működésű pajzsmirigyet kísér, amelynek hátterében Basedow–Graves-kór, önállóan működő göb, a tárolt hormont felszabadító gyulladt mirigy vagy a pajzsmirigyhormon-pótlás túlzott adagja áll. A csökkent értékek leggyakrabban csökkent működésű mirigyre utalnak, jellemzően autoimmun pajzsmirigy-gyulladásra vagy pajzsmirigyműtét, illetve radiojódkezelés utáni állapotra, esetenként pedig az agyalapi mirigy csökkent serkentő hatására. Súlyos, nem pajzsmirigy-eredetű betegség pajzsmirigybetegség fennállása nélkül is csökkentheti. Egyetlen referenciatartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és orvossal való megbeszélésének oka, nem következtetés.
A vérvétel a levotiroxin napi adagja előtt történik, mivel az órákkal korábban bevett adag átmenetileg megemeli a mért szintet; a biotinkészítmények számos immunoassay-módszert zavarnak, ezért rendszerint előzetesen szüneteltetik őket. A terhesség, az ösztrogén és a heveny betegség eltolja a pajzsmirigyeredményeket, a módszerek pedig annyira eltérnek egymástól, hogy a változás követése egyetlen laboratóriumban a legcélszerűbb. Elsőként a TSH-val összevetve értékelendő, a mintázat és annak okának tisztázására pedig a szabad T3, valamint a TPO- vagy a tireoglobulin-antitest egészíti ki.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.