A cisztatin C kis fehérje, amelyet csaknem valamennyi sejtmaggal rendelkező sejt egyenletes ütemben termel, és csaknem teljes egészében a vese üríti ki. Vérbeli koncentrációja azt tükrözi, milyen jól szűrnek a glomerulusok, így a vese szűrőfunkciójának markereként szolgál. A kreatininnel ellentétben alig függ az izomtömegtől, ami akkor teszi hasznossá, amikor a kreatinint nehéz értelmezni.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett érték leggyakrabban a glomerulusfiltráció csökkenésére utal, akár heveny vesekárosodás, akár krónikus vesebetegség áll mögötte; megjelenhet pajzsmirigy-túlműködésben és kortikoszteroid alkalmazása mellett is. Az alacsony érték ritkább, és önmagában csekély jelentőségű, bár a pajzsmirigy alulműködése lefelé mozdíthatja az eredményt. A cisztatin C hajlamos korábban elmozdulni, mint a kreatinin, amikor a szűrés csökkenni kezd. Egyetlen referenciatartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és orvossal való megbeszélésének oka, nem pedig önmagában következtetés.
A pajzsmirigy állapota, a szisztémás kortikoszteroidok, a dohányzás, az elhízás és a fennálló gyulladás a vesefunkciótól függetlenül elmozdíthatja az értéket, a mérési módszerek pedig laboratóriumonként eltérnek, ezért az ismételt vizsgálatot célszerű ugyanabban a laboratóriumban végeztetni. A kreatininnel, a karbamiddal és az eGFR-rel együtt olvasandó, mivel az eGFR-t gyakran önmagában a cisztatin C-ből vagy a cisztatin C-ből és a kreatininből együtt számítják. A húgysav inkább a purinanyagcseréről és a köszvényről szól, és itt csak lazán kapcsolódik.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.