Az összbilirubin azt a festékanyagot méri, amely a vörösvértestek lebontásakor szabadul fel és a májban dolgozódik fel, beleszámítva mind a májban már konjugált hányadot, mind a vérben még albuminhoz kötött hányadot. Egyszerre két dologról tanúskodik: a vörösvértestek megújulásának üteméről és a máj azon képességéről, hogy felvegye, konjugálja és kiválassza azt, amit ez a megújulás termel. A májpanel egyik alapvető markere, egyúttal az az anyag, amely sárgaságban megfesti a bőrt és a szemfehérjét.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett értékek leggyakrabban a vörösvértestek fokozott lebomlását, a konjugáló enzim örökletes eltérését — például Gilbert-szindrómát —, bármilyen eredetű májsejtkárosodást vagy az epeelfolyás akadályozottságát követik. Hogy ezek közül melyik áll fenn, azt rendszerint nem az összérték dönti el, hanem a direkt és az indirekt hányad közötti megoszlás. Az alacsony értékeknek csekély a klinikai súlyuk, és általában nem vizsgálják tovább. Egyetlen, a referenciatartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és orvoshoz vitelének indoka, önmagában nem következtetés.
Az éhezés, az étvágytalanság időszaka, az intenzív testmozgás, egy közbejövő fertőzés vagy az alváshiány mind mérsékelten megemelheti az értéket, ami leginkább Gilbert-szindrómában érintetteknél számít; a levett csőben bekövetkező hemolízis és a minta hosszan tartó fénynek való kitettsége mindkét irányban torzítja. A direkt bilirubinnal együtt értelmezik, amely elkülöníti a hányadokat, valamint az ALT, az AST, a GGT és az alkalikus foszfatáz mellett, amelyek megkülönböztetik a májsejtkárosodást a kolesztázistól. Egyes gyógyszerek, köztük a paracetamol, a nimezulid, a ceftriaxon és az urzodezoxikólsav, indokot adnak az érték időbeli követésére.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.