A direkt bilirubin az a frakció, amelyet a máj már glükuronsavval konjugált és az epébe történő kiválasztásra előkészített; méréskor az a hányad, amely gyorsítószer hozzáadása nélkül reagál. Mivel a konjugáció a májsejten belül, a kiválasztás pedig az epeutakon keresztül történik, ez a frakció az útvonalnak a felvételt követő szakaszáról ad felvilágosítást. Az összbilirubinból kivonva megkapható a nem konjugált frakció, és az értelmezés súlyát nagyrészt a kettő aránya hordozza.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett direkt frakció leggyakrabban a kiválasztás zavarára utal: az epeutak bármely szakaszán fennálló elzáródásra, a májon belüli epepangásra, vagy olyan súlyosságú májsejt-betegségre, amely már az epeelválasztást is zavarja. Ha az összbilirubin emelkedett, a direkt frakció viszont nem, a figyelem inkább a vörösvértestek lebomlására vagy örökletes konjugációs eltérésekre terelődik. Az alacsony értékek nem hordoznak jelentőséget, és önmagukban nem kerülnek értelmezésre. Minden emelkedett eredmény esetén ismételt vizsgálat és orvosi értékelés következik, az eredmény nem tekintendő diagnózisnak.
Az érték közvetlen mérésből származik, nem az összbilirubinból számított, a hemolizált vagy fénynek kitett minta azonban megbízhatatlanná teszi; a meghatározási módszerek annyira eltérnek, hogy a különböző laboratóriumok eredményei nem mindig cserélhetők fel egymással. Az összbilirubinnal együtt olvasandó, amelyből a nem konjugált frakció számítható, valamint az alkalikus foszfatázzal és a GGT-vel, amelyek az epepangást jelzik, míg az ALT és az AST a májsejtek károsodására utal.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.