Zinc
A cink esszenciális nyomelem, amelyet a szervezet nem tud előállítani, és a táplálékból vagy étrend-kiegészítőkből vesz fel. Több száz enzim kofaktoraként működik, amelyek a DNS-szintézisben, a sebgyógyulásban, a bőr megújulásában és az immunsejtek érésében vesznek részt. A készítményeket főként a hiányállapot korrigálására vagy megelőzésére alkalmazzák, emellett az immunrendszer támogatására és a bőr érdekében is szedik.
A cinket étkezés közben veszik be, nagyrészt azért, mert éhgyomorra irritálja a gyomrot, és hányingert okozhat. A felszívódásért versenyez a vassal, ezért az együtt bevett vas-szulfátból és cinkből mindkettőből kevesebb szívódik fel, a tetraciklin- és fluorokinolon-típusú antibiotikumokkal, például a doxiciklinnel és a ciprofloxacinnal pedig olyan komplexeket képez, amelyek felszívódás nélkül haladnak át, ezért ezeket a cinktől időben elkülönítve veszik be. A fő ok, amiért a magas bevitelt nem érdemes korlátlan ideig fenntartani, a réz: a cink és a réz közös felszívódási úton osztozik, és a tartósan magas cinkbevitel észrevétlenül csökkenti a rézszintet, ami viszont a vörösvértestek képződését érinti.
A tartós hányinger vagy gyomorfájdalom, amely étkezés közbeni bevétel mellett sem szűnik meg, illetve a hónapokig tartó magas bevitel után jelentkező új keletű fáradtság, sápadtság vagy zsibbadás és bizsergés orvoshoz fordulást indokol, nem pedig találgatáson alapuló módosítást. Akinek doxiciklint, ciprofloxacint vagy vaskészítményt írtak fel, annak orvostól vagy gyógyszerésztől kell megkérdeznie, hogyan kell időben elosztani az adagokat.
Tájékoztató jellegű információ, nem orvosi tanács. Bármilyen változtatást beszélj meg az orvosoddal.