A trigliceridek a zsír fő raktározási formája a szervezetben; olyan lipoproteinekben keringenek, amelyek a bélből és a májból szállítják az energiát a szövetekhez. A vizsgálat a zsíranyagcserét tükrözi, és szorosan kapcsolódik a szénhidrát-anyagcseréhez és az inzulin működéséhez. A lipidprofilon belül éppúgy vall az anyagcsere-állapotról, mint a kardiovaszkuláris kockázatról.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett trigliceridszint leggyakrabban közelmúltbeli étkezés vagy alkoholfogyasztás után, valamint elhízás, inzulinrezisztencia, rosszul beállított cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, vese- és májbetegség, illetve bizonyos öröklött lipidzavarok mellett fordul elő; a kifejezetten magas érték a hasnyálmirigy-gyulladás gyanúját is felveti. Az alacsony érték ritkábban bír jelentőséggel, és kísérheti alultápláltság, felszívódási zavar vagy pajzsmirigy-túlműködés. Mivel a napról napra való ingadozás nagy, a kóros eredményt rendszerint ismételt mintán erősítik meg, mielőtt orvossal bármilyen következtetést levonnának.
Az éhgyomri állapot itt nagyobb súllyal esik latba, mint a többi lipid esetében, az alkohol, az akut betegség és a terhesség pedig egyaránt megemeli az eredményt; több gyógyszerről — köztük a béta-blokkolókról, egyes antipszichotikumokról és az ösztrogéntartalmú készítményekről — ismert, hogy befolyásolja, a fibrátokat pedig éppen a csökkentésére adják. A magas trigliceridszint a számított LDL-koleszterint is megbízhatatlanná teszi, ezért az eredményt az összkoleszterinnel és a HDL-koleszterinnel, a nem-HDL-koleszterinnel és az apolipoprotein B-vel együtt olvassák, anyagcsere-eredetű okok mérlegelésekor pedig a vércukorral vagy a HbA1c-vel.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.