A transzferrin az a plazmafehérje, amely megköti a vasat, és a csontvelőbe, a májba és más szövetekbe juttatja. Mérése közvetlenül mutatja meg ennek a szállítórendszernek a kapacitását, míg a teljes vaskötő-kapacitás ugyanerre közvetve következtet. A májban képződik, ezért a máj szintetizáló működését és az általános tápláltsági állapotot is tükrözi.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
A megemelkedett transzferrin leggyakrabban a vashiányra adott válasz, és terhességben, valamint ösztrogéntartalmú gyógyszer mellett is látható. A csökkent transzferrin leggyakrabban krónikus gyulladásra, fertőzésre, májbetegségre, a vesén vagy a bélen át történő fehérjevesztésre vagy alultápláltságra utal, mivel negatív akutfázis-fehérje, és gyulladás jelenlétében csökken. Mindkét irány a vasszállítás kínálatát és igényét írja le, önmagában nem diagnózis. Az egyetlen váratlan érték ok az ismételt vizsgálatra és arra, hogy a panel orvos elé kerüljön.
A bármilyen okból fennálló gyulladás a vasháztartástól függetlenül csökkenti, a terhesség, a fogamzásgátlók és a hormonkezelés viszont emeli, ezért a betegséghez viszonyított időzítés többet számít, mint a napszak. Az értelmezés a szérumvassal és a ferritinnel együtt történik, a leghasznosabban a transzferrin-szaturáción keresztül, amely a transzferrint a keringő vassal együtt veszi számításba; a teljes vaskötő-kapacitás lényegében ugyanazt a fehérjekészletet méri, és a kettő nem olvasható egymástól független leletként.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.