Az SHBG a májban termelődő szállítófehérje, amely a vérben megköti a tesztoszteront és az ösztradiolt, és meghatározza, mennyi kering belőlük olyan szabad formában, amely a szövetekre hatni képes. Azért mérik, hogy az összes nemi hormon szintjét értelmezni lehessen, nem pedig önmagában vett célértékként. Májfehérjeként a máj és az anyagcsere állapotát is tükrözi.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett SHBG leggyakrabban magas ösztrogénszinttel járó állapotokat, pajzsmirigy-túlműködést, májbetegséget, alacsony testsúlyt vagy korlátozott táplálkozást kísér; csökkenti a szabad frakciót, így az össztesztoszteron megfelelőnek látszhat, miközben a panaszok fennmaradnak. A csökkent SHBG leggyakrabban elhízás, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy-alulműködés, valamint androgén- vagy glükokortikoid-expozíció mellett fordul elő. Mindkét irány inkább az össztesztoszteron-eredmény értelmezését módosítja, mintsem hogy önmagában állna. Egyetlen referenciatartományon kívüli érték a vizsgálat megismétlésének és orvossal való megbeszélésének oka, nem következtetés.
A koncentráció a testsúllyal, az alkoholfogyasztással, a pajzsmirigy állapotával és a szájon át szedett ösztrogénnel együtt mozdul el, a nap folyamán pedig elég stabil ahhoz, hogy az éhgyomri állapotnak alig legyen jelentősége. Nőknél a menstruációs ciklussal együtt változik, terhességben pedig jelentősen emelkedik. Az össztesztoszteronnal és az ösztradiollal együtt olvasandó, az LH-val és az FSH-val pedig akkor, ha a kérdés az, hogy a tengely mely pontján keletkezik az alacsony szabad androgénszint.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.