Az összfehérje az albumint és a plazmában keringő összes globulint összegzi, így egyszerre foglalja magában a szállítófehérjéket, az alvadási faktorokat, a komplementet és az antitesteket. A termelés, amely nagyrészt a májban és az immunsejtekben zajlik, valamint a vesén vagy a bélen keresztüli veszteség egyensúlyát tükrözi. Önmagában durva mutató, elsősorban kiindulási értékként hasznos, amelyből a globulinfrakció kiszámítható.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett értékek leggyakrabban kiszáradást vagy az immunglobulinok tartós növekedését tükrözik, akár idült fertőzés, akár idült gyulladás, akár plazmasejt-betegség áll a hátterében. A csökkent értékek leggyakrabban májbetegségben csökkent szintézisre, a vesén vagy a bélen keresztüli fehérjevesztésre, alultápláltságra vagy felszívódási zavarra utalnak. Mivel az albumin csökkenését elfedheti a globulinok emelkedése és fordítva, az összérték önmagában ritkán perdöntő, és minden tartós elmozdulást érdemes megismételni és orvossal megbeszélni.
A hidratáltság, a vérvétel előtti hosszas állás, valamint a szoros vagy sokáig felhelyezve hagyott leszorító a plazma besűrítése révén elmozdítja az eredményt, a terhesség alatt pedig csökken. Elsőként az albuminnal együtt kerül értelmezésre, amely a két frakciót elkülöníti, majd a bilirubinnal, az ALT-tel, az AST-tel, a GGT-vel és az alkalikus foszfatázzal, ha a máj a kérdés. Szemaglutid mellett olykor követik, mivel a fogyás során csökkent bevitel ronthatja a fehérjeellátottságot.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.