A glikált hemoglobin a vörösvértestekben lévő hemoglobinnak azt a hányadát méri, amelyhez glükóz kötődött. A kötődés lassú és tartós, a vörösvértest pedig csak korlátozott ideig kering, így az érték az előző néhány hónap vércukrát átlagolja, nem pedig egyetlen pillanatot rögzít. Ez a szénhidrát-anyagcsere standard összegző markere.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett érték leggyakrabban heteken vagy hónapokon át magasan járó vércukrot tükröz — ez a mintázat áll a prediabétesz és a cukorbetegség hátterében, illetve a már diagnosztizált betegek lazuló beállítása mögött. A szokásos tartomány alatti értékek ritkábban szólnak a vércukorról és gyakrabban magukról a vörösvértestekről: hemolízisben megrövidült sejtélettartamról, közelmúltbeli vérvesztésről vagy transzfúzióról, terhességről, előrehaladott máj- vagy vesebetegségről. Egyetlen tartományon kívüli eredmény a vizsgálat megismétlésének és az orvossal való megbeszélésnek az oka, nem pedig önmagában következtetés.
Minden, ami megváltoztatja a vörösvértestek megújulását vagy a hemoglobin szerkezetét, torzítja a számot — hemoglobinvariánsok, vashiány, hemolízis, közelmúltbeli transzfúzió, eritropoetin-kezelés —, így a váratlan érték olykor a vörösvértestek kérdése, nem a vércukoré. A vércukorral ellentétben nem igényel éhezést, és nem mozdítja el sem az utolsó étkezés, sem a testmozgás, sem a napszak. Az éhomi vércukor mellett olvasandó, inzulinrezisztencia kérdésében pedig az éhomi inzulinnal, a HOMA-IR-rel és a C-peptiddel együtt.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.