Az ionizált kalcium azt a szabad, kötetlen frakciót méri, amely élettanilag aktív az idegvezetésben, az izom-összehúzódásban és a véralvadásban. Szabályozása pillanatról pillanatra a mellékpajzsmirigy-hormon és a D-vitamin révén történik. Az összes kalciummal ellentétben független az albumintól, így közvetlenül tükrözi a kalciumháztartás állapotát.
Ehhez a mutatóhoz még nincsenek eredmények.
Az emelkedett ionizált kalcium leggyakrabban a mellékpajzsmirigy-szövet fokozott működését vagy a D-vitamin és a kalcium túlzott pótlását tükrözi. A csökkent értékek leggyakrabban D-vitamin-hiányt, krónikus vesebetegséget, csökkent mellékpajzsmirigy-működést vagy heveny betegséget, például hasnyálmirigy-gyulladást vagy szepszist kísérnek. A vizsgálatot rendszerint akkor kérik, ha az összes kalcium értéke nem egyértelmű, és ilyen helyzetben a kettő közül ez a megbízhatóbb. Az értelmezés az orvos feladata.
A mérés érzékeny a vér pH-jára: az alkalózis – ideértve a vérvétel előtti vagy alatti hiperventilációt is – a kalciumot az albuminhoz tolja el, és csökkenti a szabad frakciót, míg az acidózis megemeli. A mintát levegőtől elzárva kell kezelni és haladéktalanul feldolgozni, a hosszan felhelyezett leszorító pedig torzítja az eredményt. Az összes kalciummal, az albuminnal, a magnéziummal, a foszforral, a D-vitaminnal és a mellékpajzsmirigy-hormonnal együtt értékelendő.
A referenciatartományok általános felnőtt értékek, és laboronként, módszerenként, életkor és nem szerint eltérhetnek. Tájékoztató jellegűek, nem diagnózis — az eredményeket beszélje meg orvosával.